Élni szeretne...

Egy rókabunda 18 róka életébe kerül.

Hát megéri????

A szőrmeipar a jelenlegi adatok szerint 100 millió állat halálát okozza évente. Ezek a bizonyítható adatok. Az illegális szőrmekereskedelem adatai valószínűleg ezt a számot is jóval felülmúlják. Mi visz rá minket? Mi késztet még mindig bennünket arra, hogy mások bőrét, szőrméjét hordjuk magunkon? A mi éghajlatunkon nem vagyunk rászorulva a bundára. A vadászó eszkimó esetáben talán indokolt, de a mi esetünkben ez csak luxuscikk, amivel egyesek a gazdagságukat akarják fitogtatni, de végül lelki szegénységüket reklámozzák. A szőrmegyártás szükségtelen állatkínzás és mészárlás. Semmilyen formában ne támogasd! Ha bundára vágysz, vegyél műszőrmét.

Szőrmefarm...

Tudod, hogy néz ki egy szőrmefarm? Itt tenyésztik azokat az állatokat, akiket később kivégeznek, hogy szőrükből bunda legyen. Húsukat gyakran szemétre dobják, hiszen nincs rá szükség. A szőrmefarmok leginkább a náci koncentrációs táborokra emlékeztetnek. Azok az állatok, melyek a természetben sok-sok négyzetkilométernyi területet birtokolnak itt olyan szűk ketrecekben élik le életüket, ahol nemhogy szaladgálni, de megfordulni sincs helyük. Az ilyen körülmények között felnevelt állatok lábai szinte minden esetben eldeformálódnak, míg a vadon élő és befogott, majd ketrecbe zárt állatok pár nap alatt teljesen megőrülhetnek. A szőrmefarmokon tartott állatok viselkedési zavarokat mutatnak, sokszor megbolondulnak, megbetegszenek és van, hogy megcsonkítják magukat. Sokszor széttépik gyengébb társaikat is. A csapdával befogott állatok szőrméje gyakran sérül; belőlük átlagosan háromszor annyi kell egy bundához, mint farmon tartott társaiktól. 

Kivégzés...

    Az állatokat, amikor már elég nagyok, és bundájuk a legértékesebb, "kíméletesen" kivégzik: vagy áramot vezetnek a végbelükbe, vagy gázkamrába zárják őket. (náci kivégző-módszerek...) A legolcsóbb megoldás, ha egy nagy dobozba zsúfolják össze őket, majd egy kamion kipufogócsövére kötik a ládát és addig járatják a motort, amíg az utolsó állat is el nem pusztul. A rettegő kis rókákat nyakukra rakott fémhurokkal rángatják ki a ketrecből; az egyik pólust a végbelébe, másikat a szájába dugják. A tenyésztők állítják, hogy ez kíméletes halálnem?!

Vadászat...

    Ez aztán a férfi! Dicső tettet hajtott végre: huszadmagával és pár kutyával leterítette az emberiséget fenyegető fenevadat. Büszke lehet magára. (..én szívesen látnám a rókát felül...)

"Nem azt kell eldöntenünk, hogy vajon pl. a rókavadászat gyakorlata kegyetlenebb-e vagy sem az élveboncolásnál, hanem azt, vajon azon tevékenységek, eljárások, melyek szükségtelen fájdalmat okoznak érző lényeknek, összeegyeztethetők-e az emberiség magasabb törekvéseivel."

Henry Salt

    Az ember hajdan azért vadászott, hogy legyen élelme és ruhája. Később azért, hogy harci iskolát biztosítson a leendő katonák számára. Csapdával, veremmel, hálóval, hurokkal vadásztak a szegények. A nagyvadak elejtését hamarosan megtiltották nekik. Az orvvadászatot hiába büntették - válogatás nélkül leölték a domináns hímeket, a vemhes nőstényeket és a fejletlen utódokat. A nemesség számára a vadászat a lovagi eszmények szerinti életmódot jelentette, sajátságos vitézi iskola volt, amely a testet és lelket egyaránt felkészítette a háború megpróbáltatásaira. A vadászat nem sport, mert a sportban nincs vérontás!

A világon számos híresség kűzd a nyilvánosság előtt, igazi bundaírtó-hadjárattal; filmeket készítenek, műszörme kollekciót terveznek és igyekeznek meggyőzni mindenkit; szőrmét viselni szégyen és divatjamúlt.  Róka a természet része. Csak élni szeretne...