A farkas (Canis lupus) a gerincesek törzsébe (Vertebrata) az emlősök osztályába (Mammalia), a ragadozók rendjébe (Carnivora) azon belül is a kutyafélék családjába (Canidae) tartozik. Jelenleg kb. 15 alfaját tartjuk számon, ebből ötöt Észak-Amerikában, a többit az Eurázsiai kontinensen. Több alfaja már kipusztult.

Megjelenése a német juhászkutyáéhoz hasonló, de a mellkasa nem olyan erőteljes, a nyaka vastagabb, a feje szélesebb, robosztusabb, a fülei elállóak. Szemei ferdén ülnek, a pupilla kerekded. Farka lelógó, hosszúszőrű. A testszőrzetben mindig találni a fedőszőr mellett gyapjúszőröket. A bunda színezete, a szőrszálak hossza, és sűrűsége függ a környezettől, kortól, ivartól, alfajtól. Mellső lábán öt, a hátsón 4 ujja van, lábnyoma valamivel keskenyebb és hosszabb, mint a kutyáké, átlagosan 7-8x12-13 cm. Koponya alapján is elkülöníthető a két faj.* Testhossza 100-160 cm, farka 30-50 cm hosszú, marmagassága 50-100 cm, testtömege 15-80 kg. Az egyedek mérete és színe nagyon változatos, az alfajok elkülönítésében fontos. Előfordul a fekete szín a déli populációkban, a sarkvidéki területeken fehérek, de a szürkésbarna árnyalatok a leggyakoribbak, és akadhatnak vegyes színezetű falkák is. Méretben a két végletet a 70 kg-ot is elérő sarki farkas (Canis lupus occidentalis –vagy más forrás szerint Canis lupus arctus) és a 15-20 kg tömegű arab farkas jelenti. Nálunk a középértéket mutató, barnás-szürkés példányok élnek.

Vemhességi ideje 61-63 nap. Mivel a Kárpát-medencében élő farkasoknál a párzási időszak(koslatás) decembertől márciusig tart, az utódok általában március-május táján jönnek a világra. A kölykök száma egy alomban általában 4-6. A nőstény 7-9 hétig szoptatja a kölyköket, amelyek aztán 1-3 éves korukban válnak ivaréretté.

A farkasok falkákba szerveződnek. Ezek általában 5-8 egyedből állnak, előfordulhatnak azonban ennél jóval nagyobb egyedszámúak is. A falkán belül szigorú hierarchikus rendszer uralkodik. Az egyedeknek a rangsorban elfoglalt helyük határozza meg, hogy a zsákmányból mennyit fogyaszthatnak el, és csak a rangsor élén álló egyedek párosodnak. Ragadozó állatok, étlapjukon a kisemlősöktől kezdve sokféle zsákmányállat szerepel. Falkában nagyobb patások elejtésére is vállalkoznak, amire magányosan nem lennének képesek.

Elterjedési területe egykor igen hatalmas, összefüggő terület volt a Nagy-Brittanniától kezdve végig az európai kontinensen, illetve Ázsián át Japánig, valamint Észak-Amerikában Alaszkától egészen Mexikóig. Mára egymástól elkülönült apró, szigetszerű foltokká zsugorodott az állomány, a legtöbb országból teljesen eltűnt, s ahol maradt, ott megritkult.** Magyarországon hivatalosan kihalt fajnak tekintették, de most az Északi-középhegységben él egy kisebb populáció, ami a határainktól északra elhelyezkedő populáció peremének tekinthető. Állományát Európában dél felé az aranysakál váltja fel

Az Aggteleki Karszton a 60-as, a Zempléni-hegységben a 70-es években jelent meg, a 80-as évek második felében érte el az állomány területi és számbeli csúcsát, majd a 90-es évek első felében jelentősen visszaesett az észlelések száma mindkét területen. Az évtized második felében újra növekedést mutatott. Ezenkívül Bács-Kiskun megyében fordult elő az 50-es 60-as években, valamint 1988-92 és 1995-ben. 1991 nyarán Kunfehértó mellett találtak egy kotorékot, két kölyökkel.***

A hazánkban élő példányok az északabbra elhelyezkedő nagyobb populációból települhettek át. A farkas-észlelések jelentős része az állatok kilövésével járt együtt. Hazánkban a faj 1993 óta védelem alatt áll, így frissebb legális kilövési adatok nincsenek. Állományuk jelenleg szépen gyarapodik, de mégsem olyan gyorsan, mint ahogy –szerintem- a ritkításuk megszűnése után elvárná az ember. Ennek oka lehet az illegális irtásuk, hisz a felbukkanó egyedek mindig nagy port kavarnak fel, és részben a trófea kedvéért, részben a miatt az alaptalan félelem miatt, hogy súlyos károkat okozna a vadállományban, előbb-utóbb puskavégre kerülnek.

Véleményem szerint a farkasnak helye van Magyarország élővilágában, fontos szerepe van a nagyvadak szelektálásában. S mint csúcsragadozó, nem élvezetből öl, csak szükségből, és csak annyit, amennyire feltétlen szüksége van. Nem találtam olyan hiteles adatot, ami szerint a vadon élő farkasok emberre támadtak volna. Az egyik forrásom*** megemlít egy esetet, amikor egy fogságból elszabadult példány több embert megsebesített. A körülmények zavarosak voltak, annyi bizonyos, hogy a farkas az egyik Kunfehértó melletti kotorékból kiásott kölyök volt, kedvezőtlen körülmények között tartották az egyik állatkertben, ami végül az állat szökéséhez vezetett. Felnőtt embert nem támadott meg, áldozatai kizárólag gyerekek, és az őket védő nagyszülők voltak. Szerencsére rajtuk is csak felületes sebeket ejtett. (A forrás emellett azonban veszélyesnek ítéli a kutya-farkas hibrid egyedeket, és lehetségesnek tartja, hogy ez a példány is ilyen származású volt)

A farkas társadalmi megítélése napjainkban is negatív maradt. Ez köszönhető a középkorban kialakult tévhiteknek (a farkas képében jelenik meg a gonosz), melyek kialakulásának feltételezhető oka –célja- a totemista vallások maradványainak felszámolása lehetett, -hisz a természeti népek testvérüknek tekintették, és sok törzs a farkastól származtatta magát. Az ókorban is tisztelet övezte; erre jó példa Romulus és Rémus legendája. A mesékben szintén a negatív figuraként (pl. Piroska és a farkas) szerepel valamint az újabb korszakok szórakoztató műfajaiban a farkasember, vérfarkas alakjában jelenik meg.

Ezek mellett zavaróan sok ellentmondásos tudományos adat jelenik meg velük kapcsolatban, ennek -feltételezésem szerint- az alfajok méret és színváltozatossága, valamint az alkalmazkodóképességük lehetnek az okai (pl. más lehet a viselkedésük egy nagy falka tagjaiként, mint magányosan vagy párban)

A források alapján jómagam nem tudom eldönteni, hogy hazánkban stabil populáció él, vagy csak folyton vándorlásban lévő egyedek nyomait észlelték az arra alkalmas területeken. Egyértelmű, hogy tudományos kutatásuk jelen körülmények között költséges, és valószínűleg eredménytelen is lenne. Mivel azonban sok kérdés megválaszolatlan maradt ezekkel az állatokkal kapcsolatban, és az újabb és újabb emberi tevékenységek károsan hathatnak az állományukra, és más védett fajok állományára, indokoltnak tartom a megfigyelésüket a megfelelő tudással és helyismerettel rendelkező szakemberek részéről. Kár lenne hagyni, hogy mondjuk egy építkezés miatt újra –és lehet, hogy ezúttal véglegesen- eltűnjenek. Mert visszatértük egy egyensúlyozó erő visszatértét is jelenti hazánk erdeibe.

2001, Budapest

Kék Páfrány

* Firmánszky Gábor: Nagyragadozók helyzete és védelme a Zempléni-hegységben című szakdolgozata alapján

** Fővárosi Állat és Növénykert honlapján található leírás alapján

*** 35/94. számú pályázatra: Nagyragadozók (hiúz, farkas) élőhelyeinek felmérése, hatásuk az élőhelyi környezetre, különös tekintettel a nagyvadállományra (Magyarország, Zemplén) címen készített kutatási jelentés alapján (készítette: Zempléni Környezetvédelmi Egyesület, 1996