A farkasn�l sok t�rt�net van amiben a r�ka is szereoel, ez�t, ide csak h�rmat fogok le�rni.

1. (grimm)

Grimm

A r�ka meg a macska

Egyszer egy macska az erd�ben k�sz�lt, �s tal�lkozott a r�k�val. "R�ka �rfi okos, tapasztalt j�sz�g, �s nagy szava van az erd�ben" - gondolta, �s nagy tisztess�ggel k�sz�nt�tte: - J� napot, tisztelt r�ka �rfi! Hogy szolg�l a kedves eg�szs�ge? Hogy s mint �rzi mag�t ebben a mai dr�ga vil�gban? A r�ka nagy kev�lyen tet�t�l-talpig v�gigm�rte a macsk�t, nem tudta, egy�ltal�n m�ltassa-e egy-k�t sz�ra. V�g�l azt mondta: - �, te nyomorult bajuszpedr�, te tarka poj�ca, te �henk�rh�sz eg�rles�, mi jut eszedbe? Azt mered k�rdezni t�lem, hogy vagyok? Milyen iskol�t j�rt�l te? Mif�le mesters�ghez �rtesz? - Csak egyetlenegyhez - felelte szer�nyen a macska. - Ugyan mihez? - k�rdezte a r�ka. - Ha a kuty�k a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a f�ra, �s megmentem t�l�k az irh�mat. - Ez is valami? - hencegett a r�ka. - �n legal�bb sz�zf�le mesters�get tudok, �s r�ad�sul m�g egy zs�kra val� fort�lyom is van. Megesik a sz�vem rajtad, gyere velem, majd �n megmagyar�zom neked, hogyan kell r�szedni a kuty�kat. Abban a szempillant�sban felt�nik egy vad�sz n�gy j�f�le kop�val. Nosza felugrik a macska a f�ra, k�szik f�lfel� a t�rzs�n, meg�l f�nt a tetej�n ahol �g is rejti, lomb is takarja, a f�le se l�tszik. - Most el� a fort�llyal, r�ka koma, nyisd ki gyorsan azt a zs�kot! - kiab�lja lefel� a r�k�nak. Hanem a r�k�t akkorra m�r nyakon cs�pt�k, �s moccanni sem engedt�k a kop�k. - Ejnye, ejnye, r�ka �rfi - sz�lt a macska odaf�nt -, benne ragadt�l a p�cban a sz�zf�le mesters�geddel! Ha ide f�l tudt�l volna velem kapaszkodni, bezzeg nem hagytad volna ott a fogadat!

2. (arab)

Yosef ben Me' ir ibn Zabarra

A r�ka a sz�l�skertben

�lt egyszer egy r�ka, zs�km�ny h�j�n csont-b�r a koplal�st�l, mint valami �hez�, girhes mezei ny�l. Egy sz�p napon kimer�szkedett vack�b�l, c�ltalanul csatangolt mindenfel�, m�g v�g�l r�bukkant egy sz�l�skertre. Elb�v�lte annak sz�ps�ge �s gazdags�ga, s hat�rtalan boldogs�g t�lt�tte el a zamatos gy�m�lcs�k b�s�ge l�tt�n. A falak t�ls�gosan magasak voltak, hogy �tugorja �ket, �gy nem juthatott be. Addig-addig ker�lgette h�t, am�g r�akadt egy lyukra, amely a kertbe vezetett, �s �tb�jt rajta. Evett �s j�llakott. Meg is h�zott, hiszen napjai csak habzsol�ssal, alv�ssal teltek. El�rkezett a sz�ret ideje, s j�tt a gazda, hogy betakar�tsa a kertj�ben termett sz�l�t. Amint a r�ka megpillantotta az embereket, g�rcs�s r�m�let fogta el, �s �gy sz�lt mag�ban: - Most majd r�m tal�lnak �s meg�lnek a bund�m�rt! Elindult h�t visszafel� a lyukhoz, hogy ugyan�gy t�vozzon, amik�pp �rkezett, �m nem tudott a sok zs�rt�l. Iszony�an gy�tr�d�tt �s b�nk�dott. H�rom �ll� napig koplalt, majdnem belepusztult, mire visszanyerte r�gi v�konys�g�t, sov�nys�g�t. S�rva-r�va hagyta el a lyukat, amelyen �t a kertbe jutott: - Jaj nekem, szerencs�tlennek! - sir�nkozott. - Minek is ettem-ittam annyit, minek is laktam j�l �s h�ztam meg? Most itt vagyok �jra girhessen, mint azel�tt!

3. (jap�n)

Jap�n n�pmese

A r�ka meg a borz

Egy s�r� erd�ben, annak is a legs�r�bb s�r�j�ben �lt egy r�ka meg egy borz. Szomsz�dok voltak; j� kenyeres pajt�sok. V�gan �ltek, b�t-bajt nem ismertek, vad�szgattak, nem l�ttak sz�ks�get semmiben. Egy nap azt�n nagy baj szakadt r�juk. Vad�szok lept�k meg az erd�t, eg�sz nap ropogott a puska, csaholtak a kuty�k. Menek�ltek az �llatok az erd�b�l, ki amerre l�tott. Csak a r�ka meg a borz nem mozdult. Mindegyik meglapult az odv�ban, a vack�n, v�rta, hogy elm�lj�k a veszedelem. El is m�lt. De a k�t cimbor�ra keserves id�k k�vetkeztek. Egy fia �llat se maradt az erd�ben, se eg�r, se mad�r, de m�g egy sz�nyog se, amib�l elteng�dhettek volna. F�lkopott az �lluk, majd �hen vesztek.  Azt mondta egy nap a r�ka: - Seg�thetek �n a bajunkon. B�zd csak r�m! Tettesd magad halottnak! Azzal fel�lt�z�tt vad�sznak, pusk�t a v�ll�ra, tariszny�t a kez�be. Fogta a borzot, beledugta a tariszny�j�ba, �s elindult a v�rosba. Inalt, loholt, m�g csak a v�rosbeli sz�cs boltj�hoz nem �rt. Betoppant hozz� nagy hetyk�n: - Vedd meg ezt a borzot! Olyan a bund�ja, hogy sz�z esztend�ben egy ha akad ilyen. T�z ez�st�rt odaadom. Nem sokat alkudozott a sz�cs, l�tta, hogy csakugyan sz�p a borz bund�ja. Megadta �rte a t�z ez�st�t. A r�ka ledobta a borzot a sarokba, �s tov�bb�llt. V�gigj�rta a baz�rsort, megrakta a tariszny�j�t minden j�val, tehette, volt mib�l. Azt�n hazafutott az erd�be, �s v�rta a borzot. A borznak is volt �m mag�hoz val� esze! Amikor a sz�cs este becsukta a boltj�t, kapta mag�t, kib�jt egy r�sen, �s futott, ahogy az inai b�rt�k. Bel�le azt�n nem varr bund�t a sz�cs! Odahaza, az erd�ben j�l belakm�roztak, �deset aludtak ut�na, �gy �ltek egy j� darabig, mint a kiskir�lyok. Azt�n amikor fogyt�n volt az eles�g�k, a ravasz r�ka megint tariszny�ba dugta a borzot, �s ment vele egy m�sik sz�csh�z. �gy �ltek, a r�ka ravaszs�g�b�l meg a borz �gyess�g�b�l, m�g csak meg nem haltak.

Naj�, �rok m�g egyet