A r�k�r�l, a farkasr�l �s az oroszl�nr�l

Az �hes farkas er�vel elvett egy ludat a r�k�t�l, melyet emez a fiainak akart hazavinni. K�ny�rg�tt is eleget a farkasnak, hogy adja vissza a lib�t, mert a fiai meghalnak �hen. De a farkas csak cs�fs�gra vette a dolgot, mire a szeg�ny r�ka szomor�an hazaballagott.

Sok id� m�lva egyszer a r�ka fogott a v�z mellett elevenen egy r�kot. Megette j��z�en �s mikor �ppen a fark�n�l tartott, odavet�d�tt a farkas. �hes volt megint, �s k�rlelni kezdte a r�k�t:

- Ugyan, add nekem azt a kis darabot, te m�r biztosan j�l lakt�l.

- J�l van – mondta a r�ka -, elveheted.

A farkas egykett�re bekapta, megnyalta ut�na a sz�j�t, �s azt mondta a r�k�nak:

- J��z� volt, kedves r�ka testv�r, csak az a k�r, hogy kev�s volt.

Azt mondta a r�ka:

- Foghatunk mi halat is eleget, mert �n igen j� hal�sz vagyok.

Azt mondta a farkas:

- Megtan�thatn�l engem is.

- Nagyon sz�vesen – felelte a r�ka. Menj csak be a faluba, ott a v�g�hez k�zel lakik egy p�sztor. Annak eresze alatt tal�lsz egy kosarat, amelyben a gyapj�t szokta mosni a patakban. Lopd el, s hozd ide, azt�n annyi halat fogunk, hogy magad is elcsod�lkozol bel�.

Elment a farkas, ellopta a kosarat, �s sietve visszat�rt a patak mell�. A r�ka f�zgallyakb�l g�zst tekert, azzal er�sen hozz�k�t�tte a kosarat a farkas fark�hoz. Azt�n �gy tan�totta:

- Ezzel most �llj a v�zbe, �s indulj meg a t�ls� part fel�. H�tra ne n�zz, mert megijednek a halak �s elmenek�lnek. �n ezalatt a sz�mmal megfogom a kosarat �s k�t oldalr�l a farkammal belekergetem a halakat. Csak az a f�, hogy j� er�sen h�zzad, �s ne t�r�dj vele, ha neh�z. Ann�l t�bb lesz benne a hal.

H�zni kezdte a farkas a kosarat, m�g�tte a r�ka csapkodta er�sen fark�val a vizet, mik�zben egyik l�b�val tartotta a kosarat, a m�sikkal pedig k�veket hajig�lt bel�. Mikor f�lig megtelt m�r a kos�r, ny�gni kezdett a farkas:

- Alig b�rom m�r ezt a kosarat. T�n m�r el�g is volna a hal.

- Hallgass te – mondta a r�ka -, mind elkergeted a halakat.

A farkas m�g jobban nekifek�dt a kos�rnak, a r�ka pedig csak h�nyta a k�veket. Mikor tele lett a kos�r, meg�llott a farkas �s csak ny�sz�rgte:

- El�g m�r, az Isten szerelm�re. Hiszen majd kiszakad a farkam.

- H�tra ne n�zz – mordult r� a r�ka -, mert mind kifutnak a kos�rb�l a halak. �n most bemegyek a faluba, lopok valahonnan egy vedret, abba beletessz�k a halakat �s azt�n k�nnyebb lesz a kos�r.

Elszaladt a r�ka a faluba. Sz�l�tja az embereket, s mikor m�r j� sokan gy�ltek k�r�je, azt mondja nekik:
- Mit �lltok itt k�r�l�ttem? Tudj�tok-e, mit csin�l most az a gaz farkas, aki azel�tt b�r�nyaitokat, borjaitokat elcipelte, �s a diszn�csord�ban is annyi k�rt tett? Most odament a patakba, m�g a halat is ki akarja fogni el�letek.

Nosza dorongokat, kar�kat ragadtak a falusiak, kiszaladtak a patakra, s h�t ott �ll a farkas, hozz�k�tve a kos�rhoz. Az emberek is beugr�ltak a v�zbe, cs�pelni kezdt�k a farkast, de az meg se mozdulhatott a kos�rt�l. Csak huzalkodott erre-arra. Egyszer csak odaszakadt a farka, �s an�lk�l szaladt el.

A falun t�l nagy nehezen felm�szott egy halomra, �s keservesen n�zni kezdte a falut, �s s�hajtozott:

- �, mennyi j� pecseny�t hordtam �n el a k�rny�kedr�l. H�nyszor j�llaktam b�r�nyokkal, borj�kkal, diszn�kkal. Ki az �rd�g vitt r� engem, hogy bolond fejemmel hal�szmesters�gre adjam magam? Ap�m s any�m, minden �s�m meg tudott �lni hal�sz�s n�lk�l. Nekem ezt is meg kellett pr�b�lni. Most m�r hol az �rd�gben van a farkam? Meg�llj, lator r�ka, most az egyszer megcsalt�l, de nem viszed el sz�razon. Egyszer m�g �n is kit�lt�m a bossz�mat rajtad.

Abban az id�ben nagy beteg lett az oroszl�n, az �llatok kir�lya. Hasf�j�st kapott, �s nagy k�nokat �llt ki. Elmentek hozz� a vadak betegl�togat�ba, k�zt�k egyszer a kurta fark� farkas is. Azt k�rdezte t�le a kir�ly:

- Kedves alattval�m, nem tudn�l-e valami orvoss�got hasf�j�s ellen?

- Hogyne tudn�k – kapott a sz�n a farkas. – Itt a mez�ben, nem is olyan messze, ismerek egy sz�p k�v�r r�k�t. Sokat j�r-kel a vil�gban, az minden h�jjal meg van kenve. Ha egyszer ide tal�l j�nni, h�zd le a b�rt r�la, s k�ttesd a hasadra. Megl�tod, mindj�rt elm�lik a f�jdalom. Csak arra az egyre k�rlek fels�ges uram, �gy h�zd le a b�rt a r�k�r�l, hogy valamik�ppen el ne pusztuljon bel�, mert ha �lve marad, m�g haszn�t veheted.

A r�ka az oroszl�n barlangj�t�l nem messze v�jt lyukat mag�nak, �s mind kihallgatta a farkas besz�d�t, mikor kitan�totta az oroszl�nt az orvoss�gra. Kisompolygott a lyukb�l, belehevert a s�rba, megevett egy j� fej fokhagym�t s mikor a farkas elment, ilyen �llapotban megjelent az oroszl�n barlangja el�tt, �s al�zatos sz�val k�sz�nt a kir�lynak. Nagyon meg�r�lt neki az oroszl�n �s �gy sz�lt hozz�:

- Gyere csak k�zelebb, �des r�k�m, hadd cs�koljalak meg, mert tudhatod, hogy nagyon szeretlek.

- Bocs�ss meg nekem, fels�ges kir�lyom – felelt a r�ka -, hogy nem megyek k�zelebb, de tudom �n, mi az embers�g, �s hogyan illik kir�lyok el� menni. Ma m�g nem volt id�m megmosakodni, �s a leheletemnek sincs valami j� szaga, mert fokhagym�t ettem. L�thatja fels�ged, beleestem a s�rba, nem volna illend�, ha ilyen piszkos ruh�ban j�ruln�k fels�ged el�.

- Hol j�rt�l, hogy s�rba est�l? – tudakolta az oroszl�n.

- Mesze f�ldr�l j�ttem – felelte a r�ka. – Mikor meghallottam, hogy fels�ged kegyes volt megbetegedni, bej�rtam orsz�got-vil�got, hogy valahonnan orvoss�got ker�thessek. Hazaj�tt�mben nagy f�rads�g lepett meg, elsz�d�ltem a pall�n, s �gy estem a s�rba.

- Legal�bb tal�lt�l-e valami orvoss�got? – k�rdezte az oroszl�n.

- �n igen – mondta a r�ka.

- Nincs az Isten ege alatt jobb orvoss�g, mint farkasb�rt melegen a hasra k�tni. Tudok is egy farkast itt nem messze, k�z�ns�gesen kurtafarkasnak h�vj�k, mert rossz helyt j�rt egyszer, s z�logba ott kellett hagynia a fark�t. Azt h�vassa fels�ged magas sz�ne el�, azt�n fogja meg, h�zza le sz�pen a b�rt, hogy meg ne haljon. S a b�rt azon melegen k�sse a has�ra, �s �n fejemre mondom, hogy mindj�rt elm�lik a f�jdalom.

Azt mondja az oroszl�n:

- Hamarosan k�ldj valakit �rte, �des szolg�m, mert nagy f�jdalmak k�noznak.

A r�ka elk�ld�tt a farkas ut�n egy egeret, maga pedig felment az �tellenben l�v� meredek oldalra, �s onnan leste, hogy mi fog t�rt�nni. Hamarosan meg�rkezett a farkas, �s az oroszl�n �gy sz�lt hozz�:

- Gyere csak k�zelebb, valami titkot s�gn�k neked.

A gyan�tlan farkas odatartotta f�l�t, az oroszl�n pedig megragadta, leh�zta r�la a b�rt, csak �ppen a fej�n �s a l�b�n hagyta meg.

- Most m�r elmehetsz, mondta neki – �s azt tan�csolom, hogy ezent�l becs�ld meg magad. Azt hallottam, hogy gonosz �llat vagy, �s a gonoszs�god�rt adtad z�logba a farkadat. Ha meg nem javulsz, m�g a marad�k b�r�det is leh�zom.

A farkas alig tudott kij�nni a barlangb�l, de csak kij�tt valahogy, �s a leveg�n a sebes test�re r�sz�lltak a legyek �s a darazsak, kegyetlen�l cs�pni kezdt�k. �sz n�lk�l futni kezdett a szerencs�tlen, �s oda�rt a meredek al�, amelyen a r�ka �llott.

- �llj meg, h�! – kiab�lt le a r�ka. – Mif�le �llat vagy te? Ebben a nagy melegben mi�rt viselsz b�lelt s�veget �s keszty�t? T�n doktor vagy, hogy kalapot tett�l �s keszty�t viselsz? L�tod-e, �gy fizeted meg a l�d �r�t.

A szeg�ny farkas nagy ord�t�sokkal elmenek�lt onnan.

�rtelme:

Ez a mese is a hatalmasokat inti, hogy erej�kben �s hatalmukban el ne bizakodjanak, mert ha elj�n az �ra, melyet Isten a hamiss�gok �s a kegyetlens�gek megb�ntet�s�re kijel�lt, akkor nyilv�n keveset fog �rni az � emberi hatalmuk. Az Isten �ppen akkor fosztja meg a kegyetleneket az �rtelemt�l, mikor valami gonoszs�got akarnak elk�vetni, �s emiatt azt�n egyik bolonds�gb�l a m�sikba esnek, egyik sz�gyenb�l a m�sikba keverednek, m�g v�g�l eg�szen elvesz�tik magukat. Az�rt mondja az Isten az ilyen kev�ly hatalmasoknak: a te lator sz�nd�kodat nem viszed v�gre, mert karik�t vetek az orrodba, mint a bivalynak, �s m�shova k�nyszer�telek. Al�zd meg magadat ez�rt, �s l�gy j�mbor.

Magyar n�pmese

A r�ka meg a farkas aratni megy

Volt egyszer egy r�ka meg egy farkas. Elmentek aratni. Amint mentek az erd�n kereszt�l, tal�ltak egy t�k�ben m�zet. A farkas meg akarta enni, de a r�ka azt mondta: - J� lesz arat�s ut�n lakom�ra! A farkas beleegyezett, mentek aratni. A r�k�nak nagyon f�jt a foga a m�zre. Mindig szomor�bb lett. K�rdi t�le a farkas: - Mi�rt vagy olyan szomor�? - Az�rt - mondja a r�ka -, mert kom�nak h�vtak. - H�t menj el! - mondta a farkas. A r�ka elment egyenesen az erd�be, �s j�llakott m�zzel, azt�n visszament. K�rdi t�le a farkas: - Mi a neve a gyereknek? - Megkezdettem! - mondja a r�ka. K��bb megint szomorkodik a r�ka. K�rdi ism�t a farkas, hogy mi baja. Megint azt mondta, hogy kom�nak h�vt�k, s a farkas megint elk�ldte a keresztel�be. A r�ka m�sodszor is egyenesen az erd�be ment, s j�llakott m�zzel. Azut�n visszament. K�rdi a farkas: - Mi a neve a gyereknek? - F�ligkinyaltam! - mondja a r�ka. Harmadszor is mutatja a r�ka, hogy � szomorkodik. Harmadszor is k�rdi a farkas, hogy mi baja. Harmadszor is azt mondta, hogy kom�nak h�vt�k. A farkas harmadszor is elk�ldte a r�k�t keresztel�re, hogy ne szomorkodj�k. A r�ka csak az erd�be ment m�zet enni, azut�n visszament. K�rdi t�le a farkas: - Mi a neve a gyereknek? - Tiszt�rakinyaltam! - mondja a r�ka. Elmennek arat�s ut�n az erd�be, h�t l�tja a farkas, hogy nincs m�z. Akkor jut esz�be a gyermekek neve: Megkezdettem, F�ligkinyaltam �s Tiszt�rakinyaltam. Azt mondja a r�k�nak: - H�vjunk seg�ts�get �s verekedj�nk meg! A r�ka h�vta a r�c�t, a kan pulyk�t, a kakast �s a macsk�t, a farkas a medv�t, az oroszl�nt �s az elef�ntot. A macska, a kan pulyka �s a kakas felment a f�ra, a r�ce meg lenn maradt. Mikor l�tt�k, hogy j�nnek azok a nagy fenevadak, elkezdtek l�rm�zni, �s azok �gy megijedtek, hogy elszaladtak. �gy azt�n a r�ka nyert.