Fekete Istv�n: Vuk

      A t�rt�net a kis �letreval� k�ly�k, nagyapja ut�n - VUK, azaz Vad�szom Utamb�l Kotr�dj - �let�t �leli fel kiskor�t�l, eg�szen feln�ttkor�nak kezdet�ig, amig � maga is csal�dot alap�t. Nagyszer� p�lda a bar�ts�gra, a szeretetre �s remek�l bemutatja a term�szet kegyetlen t�rv�ny�t.

(R�szlet)

Vuk pedig lapult a t�parton, a s�sban, �s v�rta anyj�t, aki nem j�tt. Hi�nyoztak testv�rei, akikkel j�tszani szokott. A kisr�ka �bred� �szt�ne valami bajt s�gott, k�l�n�sen amikor a kuty�k csahol�s�t hallotta, de azt az�rt nem sejtette, hogy a szemek, melyek k�r�lvett�k, �r�kre ellobbantak. Amikor a l�rma el�lt, �s melegen t�z�tt rejtek�re a nap, elaludt. Mikor f�l�bredt, h�v�sebb volt m�r, el�llt a sz�l, �s leng� s�ssz�lak �rny�kot vetettek. "Mikor j�n m�r az any�m?" - gondolta Vuk �s gyomr�ban az �ress�gek karmai n�ttek. N�ha �rny�k sz�llt f�l�tte, melyekre lesve felpillogott, �s �sszefutott a ny�l a sz�j�ban, mert T�s, a vadkacsa sz�llt f�l�tte, akinek finom h�s�ra Vuk �gy eml�kezett, mint a falusi gyermek a b�cs�ra. De m�sf�le �rny�kok is j�rtak odaf�nt. V�jjog� hegyes sz�rny�, imbolyg� �rny�kok, melyek el�l Vuk leh�z�dott, mert b�r sohasem mondt�k neki, tudta, hogy azok veszedelmesek. Ahogy a f�ev� sem eszi meg a m�rges n�v�nyt �s a baromfi sem a m�rges bogy�t, �gy a r�kak�ly�k is, amint mozogni tud, �s kinyilt a szeme, azonnal meg tudja k�l�nb�ztetni a j�t a rosszt�l, �s meg�rti a r�kabesz�det, mely hangokb�l mozdulatokb�l tev�dik �ssze. Vuk �sszeh�zta mag�t puha vack�n, �s mind t�relmetlenebb�l v�rt. A t� f�l�tt g�mek kr�kogtak, �s a t�parti nagy f�kon sz�ll�hely�rt verekedtek, mert er�sen alkonyodott, �s Unka nemzets�ge is halkan bel�kezdett m�r az esti muzsik�ba. Vuk nem mert mozdulni. "Majd �rtem j�nnek" - b�ztatta mag�t, de ez a hite mindjobban meglazult, �s valami hi�nyt �rzett, melyet a nagy t�lgyfa alatt nyugv� halottak nem tudtak m�r bet�lteni. Az �rny�kok �sszefolytak, �s a susog� s�stengerre sz�rke s�haj�t r�lehelte az alkony. T�s n�pe s�r�n j�rt ekkor m�r Vuk f�l�tt, ki f�lemelte fej�t, de le is v�gta abban a pillanatban, mert egy er�szakos d�rren�s r�zta meg az alv� vizet, �s ut�na egy vadkacsa s�pogott a leveg�ben. Messze volt a l�v�s, a kisr�ka �rz�keny f�leibe m�gis szinte beleord�tott a kem�ny csattan�s. Vuk remegve lapult, a sz�rnyazott vadkacsa pedig nagy �vben zuhant a s�s k�z�, t�le p�r l�p�sre. Ett�l is megijedt, de m�r nem annyira, �s arra gondolt, ha az anyja j�n megmutatja neki T�st, �s az anyja �r�l majd neki. Finom, j� h�sa van - nyelt a kisr�ka, mert �hes volt m�r nagyon. De az anyja nem j�tt. Elhalkultak a zajok, a vadkacs�k f�ty�l� sz�rnyai, a g�mek l�rm�ja, csak Unka n�pe zen�lt, szorgalmasan sz�zezer hangon, mely azonban csod�latosan eggy� folyt �ssze.

Vuk megmozdult. Az �hs�g karmai mintha t�zesek lettek volna, �s T�s fel�l ingerl�, meleg illatokat lehelt a sz�l. A kisr�ka remegett az izgalomt�l. �l� eg�rrel, vakonddal m�r j�tszva elb�nt volna, de T�s t�ls�gosan nagy volt. Elindult, meg�llt, �jb�l elindult, �s a v�g�n ny�sz�tve s�rva fakadt.
    - Egyed�l vagyok... kicsi vagyok... �hes vagyok - vakogta halkan, azt�n mind hangosabban: - Egyed�l vagyok... kicsi vagyok... mit kell tennem? �hes vagyok! - Ekkor egy m�ly hang ki�ltott vissza a dombr�l, hol s�t�t volt, �s nagy feny�k s�hajtoztak:
    - Ki fia vagy odalent, kis v�rem?
    - Kag fia vagyok... �s m�g kicsi vagyok. Seg�tsetek Vuknak, a kisr�k�nak!
Az idegen r�ka elindult a s�sban, mely sz�tny�lt el�tte, �s nem csin�lt nagyobb zajt, mint a s�hajt�s.
    - Gyere fel�m, Vuk, Kag fia - sz�lt m�g halkan.
Vuk elindult az idegen r�ka fel�, de mert �hes volt, f�jt a sz�ve T�s�rt, kit otthagyott. Ekkor kigy�lt f�k�tte k�t �l� l�mp�s, k�t titokzatos r�kaszem, �s az idegen v�gigszagl�szta Vukot, a remeg� kisr�k�t.
    - H�t te hogy menek�lt�l meg? - k�rdezte.
    - �n nem menk�ltem - szipogott Vuk -, engem az any�m hozott ide, hogy v�rjak r�, de nem j�n... - Ebb�l azt�n megtudhatta Karak, a mag�nyos r�ka, hogy Vuk m�g nem tudja, hogy a nagy t�lgyfa t�v�ben m�r csak halottak vannak. "R��r m�g megtudni" - gondolta Karak, �s fennhangon azt mondta:
    - Iny, az any�d nem j�het �rted. Engem k�ld�tt. Az �n nevem, Karak, �s rokonod vagyok. Velem kell j�nn�d. Tudsz j�l j�rni?
    - Messze m�g nem voltam, de az�rt j�l tudok j�rni!
    - Akkor h�t menj�nk - indult els�re Karak, de Vuk nem mozdult.
    - Nem �rtetted? Indulj, mert megr�zlak!
Vuk ism�t szipogni kezdett: - �s... �s T�st itt hagyjuk?
    - Mif�le T�st? Hol van? - m�rgel�d�tt Karak, aki azt hitte, valami gyermekmes�r�l van sz�.
    - Valami d�rg�tt a v�z f�l�tt - magyar�zta Vuk lelkendezve -, �s T�s odaesett mell�m. Most is �rzem a szag�t - �s a nedves kis r�kaorr pontosan mutatta az ir�nyt.